1. A csapat

 

Cataleya Evans azt hitte ennél jobban nem nyűgözi le valami, amiről a létezéséről sem tudott. És most itt áll pontosan a bázison, és még levegőt is alig mer venni.

Azt hitte eddig mindent látott. Először azt hitte azonnal lefogják puffantani, vagy lecsukják, de nem így történt, ami csak részben vigasztalta. 

De nem kell sok idő, hogy annyira veszélyesnek lássák, hogy likvidálják, ami elég nehéz lesz még ennek a csapat katonának is. 

Amit eddig megtudod a kis alacsony törpe nőttől, vagy belép egy elit katonákból álló csapatba, vagy likvidálják. Sokáig hezitálva inkább az életét választotta, nem mintha könnyen megölték volna. Az ő képességével az egész világot leigázhatná, és ebben senki nem tudná megakadályoznia. Egy külön álló fajt alkotott, az embereknek az ő vére elixír.
Épp fordult volna meg, mikor oldalról neki ütköztek, felkapta a fejét, katonák kerülték ki nagy léptekkel, mogorva arccal. 

Némelyikük megvetően méricskélték végig.

Talán nem volt jó ötlet feketébe öltözni. - gondolta vörös haját birizgálva, lebiggyesztett szájjal. De szeretet kitűnni a tömegből.

Nagyot sóhajtva Mirellára fordította minden figyelmét, de még így is érezte a sötét pillantásokat a hátán. Remek! Bizonyára olvastak róla. Lehajtotta a fejét, s próbált láthatatlan lenni. Ami nehezen sikerült eléggé kitűnt a tömegből.
- Hali, Cassandra Willkinson vagyok, te biztos az új csapattag Catarena Evans - szólítota meg vidáman egy barna hajú lány, kedves, lágy mosollyal.
- Cataleya - javította ki lazán, fejét a hangtulajdonosára fordította.
- Izgulsz? - kérdezte Carterhez fordulva, közben barátilag meglökte. Miért is izgulna? Már megszokta, hogy célkeresztben van. Egész életében abban volt, vagy amire emlékezett.
- Nem szokásom izgulni - vonta meg a vállát hetykén, közben a vállán lévő táskájába kotorászott édesség után.
- Csak ennyi cuccod van, nem valami sok -jegyezte meg a lány, mire sötét pillantást kapott.
Carter Cassandrára pillantott, sötét ragyogó haj, szívderítő mosoly. Nagy barna  tekintetével elbájolt mindenkit.
Vett egy mély lélegzetet, és mintha enyhe féltékenységet érzett volna, ahogy a szép Cassandrára pillantott, majd gyorsan a feladatra koncentrált. Túlságosan emberi volt hozzá képest, míg ő nem volt az.
- Figyelmet kérek, maguk azért vannak itt, mert kiváló szakemberekre van szükségünk - Mirella körbenézett a terembe. Carter a maroknyi embert mérte végig, Cassandra követte a tekintetét.
- Aham, jó szemed van - kuncogott fel kislányosan. Amint Carter vöröslő arccal le nem vette a szemét a jóképű, markáns arcról. - Jó nézni őt, hmm? Ő Christopher Flag ő az osztag parancsnoka - újságolta vidáman.
Carter a hallottaktól ismét a férfira emelte a tekintetét, a férfi mintha érzékelte volna, hogy figyelik felemelte a fejét és a lányra nézett, rövid gúnyos terült szét az ajkain. Szemeiben kíváncsiság és undor vegyült. Carter pirosló arccal elkapta a tekintetét. - Chris mellett Violet - Carter ismét felnézet, de most a lila hajú nőre fókuszált. Enyhén biccentette oldalra a fejét. - Violet félig ember - félig kiborg, régen a legkíválóbb nyomozója volt, de egy incidens után a teste csúnyán megégett, így tudták csak megmenteni. Ő Chris jobkeze.
Vagyis a talpnyalója - gondolta gúnyorosan a lány. Cassandra oldalra bökte. - Az a szőkeség a gigászi izmokkal szépfiú - bökött a lány a szoborszépségre. - Vigyázz vele, amilyen bájos olyan halálos.
- Miért szépfiú? - érdeklődött szarkasztikusan.
- Nem tudni, ez a fedőneve - vonta meg a vállát kislányosan. - Ő a csapat egyetlen vérfarkasa.
Carter felvonta a szemöldökét. Szóval szörnyikkel mentik meg a világot az emberek.
- Te mi vagy?
- Én? Ember - nevetett fel Cassandra, a hangjára sokan feléjük fordultak. Mire Carter felmorrant, talán túl hangosan, mert gyorsan eltávolódtak tőle, Cassandra ismét megbökte. - Nyugi - suttogta. Carter oldalra söpörte a haját. - Én ember vagyok, egy igen okos ember. Én vagyok a világ legjobb hackere - nyomatéként biccentett is. - A rövid hajú izomkolosszus, aki Chris mögött a falat támasztja, ő Tom Hardigen az osztag orvosa. Te miért vagy itt?
- Felaprítottam pár katonát a metrónál, így két választásom volt vagy ez, vagy egy golyó a fejembe. Ezt választottam.
Egy pillanatra nyomasztó csend telepedett rájuk. - Ez nem semmi - motyogta elakadó lélegzettel Cassandra. Carter szélesen vigyorogva bicentett. 

- Maguk az a dolguk, hogy elhárítsák a veszélyt, de titokban is tartsák - Mirella hangja korbácsként csapott az emberekre, majd figyelme Carterre irányult.
Ez pompás - gondolta viszolyogva a lány.
- Az osztag új csapattagot üdvözölhet köreiben. Cataleya Evanst. A maguk dolga lesz, hogy megvédjék az embereket a háttérben. 

Más néven halj meg az emberekért.
- Nem vagyok szuperhős - jegyzi meg szarkazmusan Carter a lánynak, aki hevesen bólogatott. - Ugye nem rezeltél be?
- Ööö....kicsit - nyafogta. Carter megrázta a fejét. - De hozzá szokok, hogy nem vagy ember - ügetett Carter után.

A parancsot kiadtàk, a küldetést véghez fogják vinni. Christopher nem lepődött meg, nem mámorosodott meg, és nem is félt. Nem hagyta, hogy csak úgy kizökkentsék. Cataleya Evansra nézett, és tízszer eszébe jutott, hogy Mirella bárcsak hallgatott volna rá, és nem vette volna be a csapatba ezt a kis istenátkát. Erre Mirella mindig azt felejtette, hogy a lány fontos, és szükségük van rá. Felhorkantott.
De ha Carter bajt kever, szétrúgja a seggét, vagy golyót repít a fejébe. Mellette Violet is a jövevényt fürkészte.
- Bajt fog hozni ránk - szólalt meg a nő keményen.
- Tegyünk róla, hogy ne így legyen.
Egy pillanatra megtorpant, hogy érezze a fegyver súlyát a kezében, és összpontosítson.
- Nyomás, emberek a kocsiba, ideje a bázisra menni! - Kiáltotta. - Te velem jössz! - szólt nyersen Carterre aki összerezzent a hangjától, de nem azért mert félt, hanem mert a férfi jelenléte vágyatt keltett benne, ami összezavarta.
Cassandra gyengéden megszórította a lány kezét, és magára hagyta.
- Van valami más parancsa, uram? - kérdezte elhúzva az uram szót, Chris elhúzta a szájját, ahogy végig mérte a lány külsejét.
Egy gyereket hoznak ide, hogy meghaljon, bár lehett megváltás lenne a kis szörnynek.
- Amíg észben nem tartod, ki osztja a parancsokat velem, leszel.
- Hát nem Mirella?
Aljas kis.... Chris a mosolygó lányra nézett, majd egyszerre gyalogoltak ki az épületből a parkoló terepjárókhoz.

A terepjáró utasterében Carter kényelmetlenül érezte magát, mert Cassandra megállás nélkül dumált, a divatról, a pasikról, és a szexről, és valahogy rá terelődött a téma.
- Hány éves vagy? - kérdezte előre hajolva Cas.
Carter hátra döntötte a fejét. - Tizennyolc - hazudta.
- Hű, fiatal vagy. És, szóval mi vagy?
- Mi?
- Mi vagy? Vérfarkas? - Cassandra izgatottan várta a választ, azonban Carter begubózott a csigaházába, így a lány fancsali arccal elfordult tőle.
- A rém húga vagyok, ennyi elég is - suttogta a választ, Cassandra élénken feléje fordult, ahogy Violet is. De Carter csak egy tekintetet figyelt, Chris-ét, azokban a szemekben undort olvasott ki, amitől megrendült a szíve. A bázisra érve ő volt az első, aki kipattant a kocsiból, megvárta míg összegyűlnek a többiek, és velük indult meg új otthonába.
- Üdvözöllek, srácok. Ó - A vörös hajú nőnek elakadt a hangja, amint megpillantotta Cartert. - Maga bizonyára az új tag, a nevem Leelan Natasha . Biztos fáradt és szeretne pihenni, szóval nem húzom tovább a szót. Mindenkinek lett saját helye Cassandra megmutassa a szobáját. Megbeszélést két óra múlva tartsuk az elit egységnek.
Ahogy befejezte a mondandóját, Cassandra Carterhez fordult. 

- Gyere velem - mondta, és sarkon fordult. Carter követte a lányt a csodaszép folyosókon keresztül. - Csodálatos, ugye?
Carter felkapta a fejét. - Igen.
Cass befordult egy folyosóra és megállt a harmadik ajtónál.
- Ez a te rezidenciád, Carter. Érezd magad jól minálunk - kuncogta, és elsétált Violettel, aki úgy meredt rá, mintha helyben felakarná nyársalni.  Carter nehéz szível lépett be a szobába, és felsóhajtott.
- Üdv az osztagban, Carter!
Bázis olyan volt számára, mint egy labirintus, főleg mikor kihalt volt a folyosó, vagyis kihaltnak tűnt. Amikor kilépet a párkányra, ott találta Christ rádőlve a korlátnak. A férfi felé fordult.
- Te vagy az - szólalt meg morogva a férfi.
- Én lennék - mondta Carter karba font kezekkel. - Figyeljen nem kell kedvelnie.
Chris ellökte magát a korláttól és a lány előtt termett.
- Na, ide figyelj, Evans az én parancsom alatt úgy fogsz ugrálni, ahogy parancsolom, megértetted?! - fröcsögte. Carter egy ideig azt hitte Chris egészben fogja lenyelni.
-  Nem értek egyett! - jelentette ki a lány. A férfi hitetlenkedve felkapta a fejét.
- Micsoda?!
-  Nem értek egyet. Mert nem fogok úgy ugrálni, ahogy parancsolja parancsnok úr!
Chris majdnem ki csúszott a száján, hogy `Semmire kellő szörnyecske`.
Carter pedig arrogáns baromnak jellemezte.
Ha ez a fontoskodó szarházi nem száll le róla, gondolta Carter, akkor felveszi a kesztyűt. És nem érdekli majd a hierarchia. Az olyanok, mit Flag, nem érdemelnek tiszteletet.
Chris Flag nem volt boldog ember. Nem elég, hogy a nyakába varrtak egy bajkeverő szörnyit.
Chris nem kedvelte Cartert, és az sem érdekelte, ha ez nyilvánvaló. Kinn a terepen, ahol azon múlik az ember élete, hogy a katonák szóról szóra követik-e parancsokat, nincs szükség olyan emberekre, mint amilyen ő volt.
- Zavarok? - Tom hangja váratlanul szakította meg Chris monológját. Ez  nem tudna máskor felbukkanni. Carter halványan elmosolyodott, amikor végre félbeszakították Christ.
Úgy érezte egy életre megfájdult a feje. - Nem zavar.
Carter jobbnak látta, ha elsétál, ami nehéznek bizonyult, mivel mind két férfi el állta az útját.
- Észrevettem, hogy nem jöttök ki jól egymással.
Kiváló megállapítás. Chris nem nézett Tomra,  tekintetét továbbra is Carterre szegezte.
- A bajom, Tom azzal van, hogy mindenbe bele ütöd az orrodat.
- Bizonyára, de első nap már oktatod az emberedett? - kacsintott Carterre, aki fintorogva elfordította a fejét.
- Most elmennék a szállásomra - szólalt meg Carter tömören. Tom oldalra lépett, hogy útjára engedje, de Chris nem volt ilyen közlékeny.
Carter mikor biztonságos távolságba jutott tőlük, kiengedte a tüdejébe rekedt levegőt. Mellkasa sajgót a fájdalomtól, és a szégyentől.
A szobájába menekült.

A helységben az idő nagy részében, míg el nem nyomta az álom kipakolt a táskájából, és mikor már elnehezült a szemhéja is körbenézett, és elégedetten hümmögve bújt az ágyába.
- Holnap jobb nap virrad rám.
Hogy mekkorát tévedett.
Reggel a tükrében sápadt kialvatlan lányt tekintet rá.
Idegesen vette magára katonai egyenruháját.
Kisétált a helyiségből, és elindult a felszerelésért. Jobbnak látta, ha elkerüli Christ, de ezt szinte lehetetlen volt.
Cassandra teljes díszletben kirúzsozva tipegett feléje.
- Te meg miben vagy? - Carter magára kapkodta a felszerelését, meg a T-90-es fegyvert, mikor hátulról meglökték orra esett volna, ha Chris nem nyúl ki érte.
- Bocsi, véletlen volt -  kuncogta  Violet gúnyosan. - Máskor nézz a lábad elé.
Rohadt kiborg - jegyezte meg morogva a lány.
A kiborg méltóság teljesen elvonult.
- Ne kerülj bajba! - rántott a lányon egyet, Chris.
Carter megigazította magán a fegyvert.
Mintha az ő hibája lenne, hogy ez a kiborg nem tud meglenni szerelme nélkül. Hangosan felhorkantott.
- Ez rekord Carter, szereztél még egy ellenséget - nevetett fel Cass, a lány azonban nem akart vele nevetni.
- Hová megyünk? - szegezte a kérdést Cassnek, de helyette Szépfiú válaszolt.
- Egy gyilkossági ügy kapcsán hívtak minket. Eléggé morbid módon ölték meg - Szépfiú közvetlen Carter mellett magasodott. - Velem jössz. Chris azt a parancsot adta, ha ellen állsz puffantsalak le.
Hát ez remek! Jócskán benne van a slamasztikában.