2. Csapdában

 

- Jézusom, itt emberek laknak - mondta szépfiú Violetnek, miközben bevágta maga mögött a terepjáró ajtaját.
- Hihetetlen, igaz? - kérdezte a nő. - Halo Hill bizonyos részei estére teljesen kihaltak.
Chris oldalra pillantott.
- Tartsátok szemmel az új lányt, míg Violettel megvizsgáljuk az áldozatot - mutatott Chris az említetre. Szépfiú vigyorogva bólintott, azonban Cass nem volt ilyen közvetlen.
- Nem értem mi baja van, Cat-el. - Szépfiú a lányra nézett.
 - Semmi. Tetszik neki az a baja - magyarázta vállat vonva mindig mosolyogva. Carter a férfira és a kiborg nőre meredt, majd nagy léptekkel melléjük lépet. Chris morogva szorította össze a száját, mikor orrában érezni kezdte a lány virág illatát.
Az eső megállás nélkül szakadt, percekig csitulni látszott, majd ismét hozzá lendült. Emberek alig voltak az utcán, aki mégis a felfordulás miatt. Kíváncsi emberek egyre közeledtek a sárga rendőrségi szalaggal, védet területre.
Chris a többiek felé fordult.
- Cassandra, Tom tiétek a déli szárny átkutatása. Violet, Szépfiú tiétek az északi, ha valami furcsát észleltek lőjétek le - parancsolta hidegen, azok bólintva elindultak. Violet még hátra pillantott, dühösen morgott, ahogy elsétált szépfiúval. Chris az idegesítő Carterrel maradt.
- Szereted nem követni a parancsaimat, ugye? - kérdezte jegesen. A lány vállat vonva a holtest fölé görnyedt, minden oldalról, centiről centire megvizsgálta a hullát.

- Nem lepődnék meg, ha meghúzná a ravaszt ezért... - A lány hangjából csak úgy áradt a rosszindulat.
- Carter...- kezdet bele, de a lány megállította. - Mit tudsz a holtestről? - kérdezte társalgó hangon, a lány hosszan rá meredt, majd a testhez fordult.
A lány teste szétroncsolódott a becsapódás hatásától. Vértócsa gyűlt köré. Végtagjai kifacsarodva terültek el a test mellett, mintha önálló életre keltek volna.
- 23 év körüli nő. A neve Dr. Gwen Gordon, ő vezette a Finx Blood laboratóriumot. Az ötvennegyedikről zuhant le. Öngyilkosság - mondta Carter, azonban nem hitt abban, hogy öngyilkosság történt volna, mikor meglátta a lány félig kinyílt koponyáját. Ez nem a becsapódástól keletkezett. Ahhoz túl egyenes a nyílás.  Chris a lány arcára nézet, Cartert sötét haj zuhataga eltakarta előle, hogy a lány arcába pillantson. 

- Szerintem nem lett öngyilkos - mondta gumikesztyűt húzva, mikor egy különös tárgyra lett figyelmes a halott zsebében.

Cass V55-géppisztolyt tartva haladt, Tom mögött.  A férfi rövid barna haját figyelte a fején, kerülte a férfival való szemkontaktust. Tom mosolyogva hajolt le, majd a mosoly lefagyott az arcáról.
- Ez meg mi? - mutatott előre a lába elé, a férfi.
- Nem tudom - felelte Cass elbizonytalanodva. - Még soha nem láttam ehhez hasonló tárgyat - előre nyúlt, hogy megérintse a tárgyat, mikor a kőhöz hasonlító szerkezet rezegni kezdett, majd kéken fényleni.
- Mi a franc?! - kiáltott fel Tom , a gépfegyverét a feléjük közeledő zombi kinézetű emberekre szegezte. Cass felpattant kezében a zümmögő tárgyal.
- Mit művel?! - kiáltotta Cass vékony hangon a feléje szúrt nőre. Tom a telefonért nyúlt, Chris hangját meghalva rövid szót vakkantott a telefonba.
- Nagy szarban vagyunk - mondta, és a földre hajította a mobilt. Célzott és lőtt, végtagokat célzott be, és tüzelt. Egyre többen jöttek, szinte nem voltak maguknál - és a szemük világító fehéren fénylettek.
Kiürítette a tárat, nem érdekelte, hogy valaha emberek voltak, akiket megöl, élve kell kijutniuk innen. De hol a francban lehet Chris, és a többiek?
- Közeledik!  - rikoltotta a nő magán kívül, ahogy közelebb araszolt Cassandrához.
Cass feje zsongott a fejére mért ütéstől, tehetetlenül hátrált, de még így se volt menekülés. Összeszedve minden erejét a nőre támadt, lábával erős ütést mért a nő gyomrába. A nő hátra tántorodott, Cass ismét támadott a nő lábát célozva be.
A nő arccal a pocsolyába terült. Cass megfordult, és az üvegszilánkot messzire rúgta.
- Basszodj meg!
Következő pillanatban azonban úgy érezte, mintha elütötte volna egy száguldó gyors vonat. Ez a száguldó gyors vonat egy majdnem száz kilós nő volt.
- Kérem tegye le a kést, még megsérti magát! - szólalt meg Cass a nőre célozva.- Kérem, nem akarom lelőni - a nő vicsorogva hadonászott előre, hogy pontos vágást mérjen a lányon. A fegyver nagyot rúgott Cass kezében, a nő fél arca a járdán hevert, élettelen teste előre bukott. Aztán felbukkant egy másik, vérben forgó szemmel mustrálta.
- Kék! Kék fény! Ő, nagy! Hatalmas..- mondta a nő húsvágó késsel rohanva Cass felé, hangos robbanás szerű hang ütött zajt, majd a nő elterült.
Carter cipője sarka hangosan kopogott az aszfalton, ahogy rohanva közeledett Cassandrához, hörögve feléje rohanó embert egy mozdulattal leterítve rohant tovább, egyre többen jöttek. Karmaival oly könnyedén hasította fel őket, mint ha vajat kenne. Hátulról megragadták a hajánál fogva és hátra feszítették a fejét. Sziszegve pördült meg a tengelye körül, karjai a támadó fejét ölelve körbe elfordította. Élettelen test a pocsolyába hullott.
Carter hangosan lihegve nézett körül, holtestek mindenhol.
Na, bassz - gondolta savanyúan, ahogy megfordult a többiek elhűlve meredtek rá. Cassandrára pillantott.
- Jól vagy? - kérdezte rekedt hangon. Cassandra ködös tekintettel nézte a lányt.
- Ohm persze - motyogta a zsebébe csúsztatva a tárgyat.
- Oké.
- Fáj a fejem! - nyafogta a lány, a fejét masszírozva. Teljesen átáztak, az eső ömleni kezdett az égből.
- Gyere be a gyengélkedőbe, hogy megvizsgáljalak - mondta Tom felsegítve a lányt. Carter nem mert felnézni, tudta, hogy mi lenne azokban a tekintetekben, egy lépést tett, mikor tompa puffanással a nedves aszfalton elterült.
Egy golyó a vállát súrolta és Violet  lába mellett csapódott az aszfaltba.  Fölvették a lányt a fölről, majd a lehető legrövidebb úton mentek vissza a terepjáróhoz.  Carter sebe nem volt súlyos, de erősen vérzett. Ha nem lett volna sebe, biztosan élvezte volna, hogy a bunkó Chris Flag a karjaiban viszi, de így minden lépésnél belenyilalt a fájdalom, mégis biztonságban érezte magát. Hallotta, hogy aggódik érte, Cass, de nem tudott megszólalni. Egyre homályosabbak lettek a körvonalak, de küzdött az ájulás ellen. Tudta, hogy nem fog könnyen felébredni. Érzékelte, hogy lefektetik és elindultak, a sebét bekötözik, de képtelen volt mozdulni. A karja teljesen béna volt és ez az érzés kúszott mindenfelé a testében. Biztosan méreg – gondolta. Mert, hogy ölnél meg egy szörnyet? A gyenge pontjával.
Bázisra érve Tom a vizsgálóba sietett mögötte Chris a sebesült el. Óvatosan helyezte az ágyra a lányt, Carter a fájdalomtól felszisszent, úgy érezte, mintha belülről marná valami, forróság vette körbe.
Görcsbe rándult a teste. Itt fog meghalni - villant az agyába az utolsó gondolat, mielőtt benyelte a sötétség.
Mirella az irodájába hívatta az embereit, frusztráltan sétált az irodában.
A lány most már alig látott, de érezte, hogy Chris nem engedte el.
- Ne engedj el - suttogta erőtlen hanggal.  Tom előkeresett egy fiolát, majd befecskendezte a lányba.
- Most nem tehetünk mást, csak várunk – mondta. - Reméljük semlegesíti a mérget.
A csapat többi tagja, Christopheren kívül Mirellával beszélt. Beszámoltak a történtekről.
- Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ez meg fog történni – állapította meg az igazgató.
-  Hogyhogy mi nem észleltük a veszélyt? – nézett körbe Cassandra.
- Az is csoda, hogy nem ájult el – mondta Tom. - Erős sokkot kapott.
Violet türelmetlenül toporgott, Chris után akart menni, ökölbe szorította a kezét a gondolatra, hogy a férfi a lánnyal van.
- Mi lesz, ha Carter nem akar a csapattagja lenni?
- Nincs sok választása – válaszolt Mirella.
- De ki az, aki gyerekeket lő? - kérdezte Szépfiú.
- Nem tudjuk.Egyébként is már nem gyerek  - mondta Tom kihangsúlyozva a nem gyerek szót.
- Nem tehetünk mást, csak várunk – szólalt meg Mirella hogy elejét vegye a veszekedésnek. – Késő van, holnap visszatérünk a dologra – búcsúzott, közben az irodájába hívatta Leelant.

                             ***

Carter az éjszaka közepén csatakosan ébredt. Rémálmok gyötörték. Biztos a méreg hatása – gondolta. Már el tudta fordítani a fejét, de csak annyit érzékelt, hogy Christopher Flag ott van mellette, majd fölült az ágyban. Égett a kis lámpa, a férfi egy nyugágyon szundikált. Visszafeküdt a párnára, és behunyta a szemét, Chris egyenletes szívdobogása szenderíttet álomra.
Amikor felébredt, először azt érzékelte, hogy tud mozogni, majd azt is, hogy sokan állnak az ágya körül,sebesült karja be lett időközben kötve.
- Befagyott a pokol, vagy miért gyülekeztek az ágyamnál?
Cassandra megkönnyebbülten nevettet fel, majd Szépfiú szólalt meg:
- Örülünk, hogy jól vagy!
- Hol van Chris? – érdeklődött Carter, mielőtt azonban bárki válaszolhatott volna Tom  szólalt meg méltatlankodva:
- Nem vagyunk mi is elegek, Cathy?
Carter vigyorogva oldalra biccentette a fejjel nézett a férfira.
- Egész éjjel melletted volt, úgyhogy épp Violetel edz – mondta Cass halkan.
A többiek kimentek, Tom pedig megvizsgálta a sebet.

- A méreg hatása elmúlt. Szerencsére csak a felületet súrolta, de eltart egy ideig, amíg meggyógyul. 

- Gyorsan regenerálódok - vonta meg a vállat, mire fájdalmasan felsziszent a karjába hasító fájdalomtól. - Kösz, Tom, hogy megmentetted az életemet! – lassan kimászott az ágyból, halovány csókot lehelt a férfi arcára. 

- Semmiség - köszörülte meg a torkát a férfi zavartan.
Kopogtattak az ajtón és Violet lépett be. Tom elköszönt, majd kiment, kiborg pedig leült az ágy szélére. Csúfondárosan szemlélte a sápadt lány kinézetét.
- Amint látom, jól vagy - jegyezte meg gunyorosan.
- Úgy tűnik - sziszegte jegesen. - Miért vagy itt?
Violet szeme megvillant, kecsesen sétált a lányhoz.
- Csak megakartam nézni Mirella csodafegyverét. És, azért is jöttem, hogy elmondjam tartsd meg a három lépés távolságot Christől, vagy...
- Vagy mi lesz? - kérdezte Cassandra belépve a szobába jegesen a nőre meredt, mellkasa előtt összevont kezekkel. Violet gunyorosan vigyorgott, szemét Carteren legeltette. 

- A kis szörnynek barátja akadt - kuncogva az ajtóhoz lépett. - Pá, szörnyi - búcsúzott el nevetve. Kiborg ribanc - jegyezte meg Carter bemutatva a nőnek.

- Nyald ki a seggem,kiborg - sziszegte jegesen. Cassandra beljebb sétált. 

- Látod?  Most aztán aggódhattam érted – óvatosan megérintette a lány kezét. – Féltem, hogy nem éled túl. Én lettem volna a hibás. Hiszen engem védtél – mondta sóhajtva. Ami nem egészen volt igaz, Carter csak a dolgát végezte. És, ami különleges volt a lövedékben nem neki szánták, nem is Cassandrának, hanem Chrisnek. 

-  Nem én a voltam a célpont, hanem Chris. 

- Chris?  Ugyan miért lett volna ő a célpont? - kérdezte Cass hitetlenkedve. 

- Mirella jobban tudja - kisétált a gyengélkedőből és Mirella irodájához lépdelt, minden lépésnél felszisszent. 

- Jól vagy? 

- Igen - sziszegte fogcsikorgatva a lánynak. Az épület kihaltnak látszott. A többiek sehol nem voltak. Az irodához lépve be kopogva benyitott. Mirella a nagy iróasztal mögött ült, szigorúan nézett fel a lányra. 

- Magának a gyengélkedőben lenne a helye! 

- Jól vagyok - morrant fel a lány. - Tudja miért vagyok itt! 

- Pontosítson, kérem. 

- Ki akarná megölni az emberét? - szegezte a kérdést. 

Mirella megigazította magán a szemüvegét, előre hajolt. 

- Vannak olyanok, akik nem nézzik jó szemmel a tevékenységünket. Van egy csoport, akik ellen harcolunk - magyarázta a nő, mikor kopogás után beléptek a többiek, kívéve Christ. Carter felhorkantott. - Nem kell megértenie a döntésemet, Cataleya, de amint tapasztalt a metróban nem történhet meg még egyszer. 

- Azt mondja az a csoport okozta a metrói incidenst? - kérdezte eltorzult arccal. - Az ők katonáik voltak? 

- Igen. Chris egykor az ő emberük volt. 

Így már érthető, hogy miért akarják megölni a férfit, és miért nem bírja a szörnyeket. Hangosan kifújta a levegőt, megrázta a fejét. 

- Eleget tudtam meg - motyogta kikerülve a többieket. Nemet intett a fejével mikor Cass követni akarta. - Szeretnék egyedül lenni. 

Nem tudta merre megy, folyosók kígyóztak mindenfelé, és mikor feleszmélt lent volt a pincében az edző teremben. Felpillantva az izzadt Christ pillantotta meg, amint a bokszszákot püfölte, fél meztelenül. Carterben összefutott a nyál a szájában, ahogy tovább nézett. 

- Tovább nézel, vagy meg is szólalsz? - kérdezte a férfi vigyorogva a lányra fordítva a fejét. Carter elpirulva elfordította az arcát. 

- Csak megakartam köszöni, hogy mellettem voltál - vartyogta dadogva. 

- Semmiség - A férfinak semmiség volt, csak a lánynak nem.

- Nagyon édes vagy, mikor alszol – mondta kuncogva Carter.

Chris felnevetett, majd megkérdezte:

- Hogy érzed magad? 

- Azon kívül, hogy felfogtam egy golyót, elég jól. Ilyenkor szoktál edzeni? 

- Reggel, de nem akartál elengedni álmodban.

A lány zavarban csak hümmögve bólintott, épp kezével bele bokszolt a zsákba, Chris figyelte a mozdulatot. A lány háta mögé állt, Carter megdermedt ahogy Chris óvatosan megérintette sebesült karját. 

- Gyorsan regenerálódsz? Tom említette. 

- Igen, három nap és újra a régi - szembe fordult a férfival, és majdnem lefejelte a tökéletes mellkast. - Miért gyűlölsz engem? - akarta tudni a választ, még ha a válasz fájdalmas is lesz neki, ő azt is kibírja. 

- Nem gyűlöltek, Cataleya, csak nem... - A férfi a megfelelő szavakat kereste. 

- Csak nem kedvelsz engem, értem - motyogta a lány halványan elmosolyodva. 

- Egy hozzád hasonló ölte meg a menyasszonyomat, ezért nem tudok máshogy rád gondolni, csak...

- Csak szörnyként - fejezte be a lány a férfi mondatát. 

- Carter? - Most először használta a férfi a becenevét, hevesen megrázta a fejét. Sarkon fordult sietősen akart távozni, de mielőtt eltudott volna menekülni Szépfiúba botlott, aki döbbenten pillantott a könnyáztatta lányra. 

 - Carter? - szólította meg a lányt, aki mereven megrázta a fejét, és elrohant. 

Mi a franc van vele? Mit számít, ha szörnynek gondol rá, végtére is az. Becsapta maga mögött az ajtót, az ágyára rogyott. Miért gondolta, hogy bármi is változni fog az életében. Remegő kézzel törölte le a nedvességet az arcáról mikor pittyegést hallott. Döbbenten kotorászott a táskájában a telefonjáért. 

Elisabeth neve villogott a kijelzőn. 

- Elisa? - szólt bele halkan. 

- Istenem, Cat, azt hittem tettek veled valamit - motyogta izgatottan a lány. - Hol vagy?

- Egy bázison. Egy osztagba osztottak be - ujjait a hajába szántotta. - Veled mi történt?

- Kész káosz az egyetem nélküled - hangzott a fanyar válasz. - Mindenki azt hiszi, hogy bomba volt a metrón, pedig nem - sóhaj. - És azt hiszik, hogy mivel olyan okos vagy, kis zsenikém magántanuló lettél. 

- Részben igaz is - motyogta, vállat vonva, a mozdulat hatásától felszisszent. 

- Mi történt? 

- Egy bevetés során megsérültem - magyarázta a lánynak. - De jól vagyok. 

- Testileg rendben leszel, de lelkileg is rendben leszel, Carter?

A lány az ablakhoz lépdelt, és kinézett az esős tájra. 

- Igen. Ne félts. Elisa...

- Igen? 

- Vigyázz magadra - mondta, elköszönve egymástól az ágyra hajította a mobilt. A fürdőbe sétált, gyors zuhany után kezébe vette az aktát és elolvasta a szerződést. Az állt benne, hogyha marad, kap teljes ellátást, szobát és egyebeket, cserébe végigcsinálja a kiképzést és hivatásos ügynök lesz. Ha pedig elmegy börtönbe kerül, melyik a jó döntés? Vagy itt marad és hivatásos gyilkológép lesz, aki mindent az emberek megmentésére csinál, vagy élete végéig hűvösön csücsül. Ezután egy különálló paksaméta következett. Részletes leírás az osztagról . Nem tudott beleolvasni, mert kopogtattak az ajtón.

- Zavarok? – nézett be Chris. Megdöbbentve a lányt. Carter gyorsan végig nézett magán, csak egy törölközött tekert maga köré. A haja még nedvesen olvadt a bőréhez. Sápadt arca kipirosodott a meleg víztől. Szép kis látvány lehetett. 

- Gyere csak be! – majd Carter gyorsan összepakolt, hogy a Chris le tudjon ülni. A férfi azonban megállt a szoba közepén, és le nem vette róla a szemét. - Miért jöttél? - érdeklődött megköszörülve a torkát. 

- Nem akartalak megbántani - kezdte a férfi sután. A lány bólintott, nagyot nyelt, holott legszívesebben mosolygott volna. Valamiért érezni kezdett a férfi iránt, oly erősen, hogy kényszerítenie kellett magát, hogy leüljön az ágyára. - És tudni szeretném az osztag csapattagja leszel, te választasz. 

- Maradok – jelentette ki a lány szilárdan. Tudta, hogy mire képes, és azt is tudta, hogy nem engednék el élve innen, így nincs kedve kockáztatni. 

- Miért?

- Nem menekülhettek örökké - állt fel, rossz választás volt, mert a törölköző kezdte megadni magát, Carter zavartan szorította magához az anyagot. - Ha ezért jöttél, akkor mehetsz is - dadogta szemlesütve.

De a férfi nem mozdult meg, csak mosolyogva fürkészte a lány pirosló arcát. 

- Üdv a csapatban, Cataleya Evans - szólalt meg vidáman a férfi, az ajtóhoz sétálva. 

- Carter - javította ki kesernyésen a lány a férfit. - Miért vagy most kedves velem? 

Chris egy ideig némán fürkészre a lányt. - Fogalmam sincs, Cat. Fogalmam sincs - felelte halkan. A lány addig nézte a férfit míg el nem tűnt a sarkon, idióta mosollyal az arcán becsukta az ajtaját